Titokban láttalak, láttam hordod a láncot melyet tőlem kaptál
Hordod a garbóm melyet itt hagytam neked
Így szívem újra remél, s lángra lobban
Igen szeretsz még!?

Eltelt egy év, hogy elmentem
Újra itt állok az ajtódban és…Brrrr…
Te ajtót nyitsz és könny csordul szememből
Látom örülsz, hogy látsz, de megrémít is az arcod

Be sem hívsz, csak veszed a kabátod és indulunk
Elmegyünk a régi térre, hol annyit sétáltunk
Látom haragszol rám, hogy nem írtam
De Te megvártál engem

Most mikor csalódnom kell hiszen azt mondod
Megkérték a kezedet és Te nemet mondtál,
Mert jobban szeretsz mint bárkit e földön
Mégsem találkozhatunk többet

Mikor ér véget utam? Még nem tudom.
Eljött tán e nap, még nem tudom
Mikor e levelet olvasod, már távol leszek tőled.
De emlékeddel élek tovább, de újra felhívtál, hogy ne mennyek el.

Azt mondtad szeretsz, de sok volt hogy újra láttál
Most mikor első gyermeked születik, ezek már csak emlékek
Melyeket elfelejtenél, ha tudnál
De engem nem felejthetsz el SOHA!