úgy érzem magam, mint egy kivert kutya,
Kinek nincsen semmije se istene,se útja.
Nem vagyok más, mint egy külvárosi senki,
Magamat most szeretném a sírba tenni.
Végezzem én a pokol tüzében,
De ne sújtsad őt ilyen nagy ütéssel.
Nekem ő a mindenem, ő a végzetem,
Ő az kiért még élem életem.
Felhagyok a bűnnel ne legyek kárhozott,
További életemet a vallásnak áldozom.
Most érzem csak át e probléma méretét,
Nem szeretném elvenni egy ifjú mag életét.
Készen még nem állok e magnak érésére,
Tudatlan apród vagyok nevelésére.
Hallgas hát meg engem!
Hallgas meg jó Uram!
Ne törd szét lelkemet,
Ugye nem ez az én utam?
Porba írom kérésem, melyet elfúj majd a szél,
Remélem eljutt majd hozzád is e levél.