szomor� vagyok,de nagyon.
�n ezt tov�bb nem b�rom.
testem f�radt,lelkem halott,
k�sz csoda hogy m�g itt vagyok.
f�radt testem megmozd�tom,
s a vas�t fel� �r�ny�tom.
s�ta k�zben gondolkozok,
vajon ezt komolyan akarom?
k�szen vagyok,m�r nem b�rom.
k�nnybe l�badt szemmel haladok,
s egyszer csak lecsurug arcomon.
sz�pen,lassan folyik lefele,
s elmosodik enyhe sminkem.
fekete lett a szemem, depresszi�s,
de most legal�bb �n vagyok.
nem kell megj�tszani, hogy j�l vagyok
s nagyon, nagyon boldog vagyok.
mert a mosoly az arcomon,
sosem komoly, �n ezt tudom.
nem kell t�bb� nevetni a l�tszat kedv��rt,
s nem kell t�bb� s�rni, ha lelkem is s�r.
m�r itt vagyok, itt �llok.
a vas�t el�tt vagyok.
mily v�gtelen az �t,
a hal�lhoz vezet� road.
j�n a vonat,sebesen j�,
a messzibe l�ttom hogy j�.
el�re l�pek egy �rtatlan l�p�st...
m�r k�zeleb van, de m�g se itt...
k�nnycsepp hullik f�ldre orc�mr�l...
m�r mindj�r itt, csak m�g egy picit...
sms-t k�ld�k azoknak kiket szeretek...
m�r csak p�r m�ter �s...
utols� szavaim mondom,de kinek?..
itt a vonat, csak 6 m�ter,ez sz�l sebes.
lehajtott fejjel l�pek el�re s csak s�rok..
m�r itt is a vonat s ugrok...