Ott volt a fi s ott volt a lny,
Ismertk egymst rgta mr.
Nem volt kztk semmi,
„Hello, szia”, ennyi.
Aztn egy dlutn minden megvltozott,
A lny szerelembe esett,
De a fi csak jtszadozott.
A fi tlelte, kzen fogta s nem akarta elengedni,
A lny boldog volt: „vgre, vgre, csods szerelmesnek lenni!”
s msnap mi trtnt? Tallkoztak.
De a lny mr menthetetlen volt: a szerelem fogja.
A fi nem akart semmit, csak j bartsgot,
Mert a vonzalom, amit rzett, csak fellngolt.
s ki is hunyt hirtelen, ahogy kihunyt a lnyban minden rtelem.
Mr nem tudott gondolkodni, csak remlt,
A fi minden rintse egy csodval felrt.
A bartok csittottk: „nem ltod, hogy nem szeret?”
„Nem ltod, hogy benned csak egy igaz bartot keres?”
A lny prblta, prblta feledni,
De azt az rzst nem tudta temetni.
Eltelt pr ht s mltak a hnapok,
A lny tovbb remlt,
s egyre inkbb sajgott a szv.
Egytt mentek mindenhova, beszlgettek, nevetgltek,
De a lny szvben az rzs elharapdzott, mint egy gonosz freg.
A fi boldog volt, nem sejtette, mit rez a lny,
Nem sejthette, hogy lelsre, cskjra vr.
gy telt-mlt az id, lazultak a szlak,
A lny mr nem akarta a fit bartjnak.
Ha nem akart semmit, mirt kezdte el?
Mirt kttte meg a lny kezt egy lthatatlan zsineggel?
Egy hnap, kt hnap, vagy mr egy v?
Nem nzte mr egyikjk sem, milyen mly a szakadk.
Nhny v mlva egy fi s egy lny
sszetallkoztak a nylt utcn.
-„Mi van veled?”
-„Semmi.”
-„Ht akkor hello, szia!”
ENNYI.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
